Magyar Irodalomtörténeti Társaság

Archívum

Triebl Zsuzsanna

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Nyócker

 

Igazán hazajöhetne már az apám, hogy csinálna valami kis rendet is végre.

Én az ajtó melletti ablakban ülök, és azt lesem, nem érkezik-e, miközben a húgom egymás után szívja a cigarettákat, és a nagy hasán egyensúlyozza a távirányítót. TV-t néz.

Időnként köhintek egyet, és szemrehányóan nézek rá – utálom a cigi szagot. De ő ezt mind fel sem veszi, csak felhangosítja a TV-t. Újabb cigire gyújt. Tudniillik ideges. Fél, hogy felbukkan a gyerek apja. Én örülnék neki, ha ez megtörténne. Akkor, gondolom, jól megverné, vagy legalábbis elvinné ebből a házból.

Apa is ezért ment el itthonról. Hogy megkeresse azt a szemetet.

De mintha már órák óta odalenne. Itthon egyre nagyobb a káosz és egyre dagadtabb Amanda hasa.

Anya sincs itthon. Talán a piacra ment ki. De ennek örülök. Ő folyton azzal szekál, hogy dolgozzak már valamit, ami nem igazság, mert Amandának sem kell. Márpedig ő is ráérne, egyáltalán nem viselkedik úgy, mintha gyereke születne nemsokára. Nem keres se babaruhákat, se játékokat, de még magának se vett olyan ruhát, amiből ne lógna ki az az ocsmány hasa.

Amikor megkérdeztem, hogy fogják híni a babáját, mérgesen nézett rám a feketére mázolt kacska szemöldöke alól, majd lekevert egy pofont. Azt hitte, erősebb nálam. Én meg nem üthettem vissza, mert ugye ő meg terhes, ezért belerúgtam dühömben az ajtóba. Kicsit behorpadt. A kislábujjam pedig eltörött.

De ez nem ma történt. Már nem is fáj annyira.

Sanyi mindig arról szokott hencegni, hogy mennyit fog keresni, ha befejezi a szakközepet. Ő ilyen okos, tudjátok. Még az is lehet, hogy érettségizni fog. Van egy drága rugós bicskája, azzal is mindig csak dicsekszik.

Azt mondta Amandának, hogy elveszi feleségül, de amikor megtudta, hogy már lesz is egy gyerekük, irtó dühös lett. Amanda azt mondta, hogy megverte őt. De én ezt nem hiszem el, Amanda mindenfélét szokott hazudozni, hogy sajnálják az emberek.

Szóval Sanyi zabos volt, aztán meglépett. Nem vette fel a mobilját, amikor Amanda felhívta.

Erre anyám összecsapta a kezeit, és elkezdett jajgatni, hogy mi lesz velünk, apám pedig rákiabált, hogy mér nem nevelted rendesen a lányod. Ezután lelépett inni. Sokáig kimaradhatott az a részeges disznó, és sok pénzt elihatott, mert nem hallottam éjszaka hazaérni, és anya másnap jajveszékelve sírt.

Mindig jelenetet rendez, ha van valami kicsi gond. Engem nagyon idegesít.

De Mikit és Rómeót is. Ők ikrek, és sokkal jobban kijövök velük, mint Amandával. Elég havonta egyszer-kétszer ordítani velük, és akkor megvannak. Ők is jobban bírnak engem, mint Amandát, és azt mondják, én vagyok a szebb. Amanda szerint csak pénzért hízelegnek. Szerintem meg Amanda irigy rám. Az ő haját nem fogta be olyan jól a hajszínező, mint az enyémet.

Apám azt mondta, kiheréli Sanyit, ha megtalálja. A fiúk ezen hangosan röhögtek, de még én is, mert ez ugye nem tetszett Amandának. Aztán apa elment, bevágta maga mögött az ajtót, és azóta nem gyütt vissza.

Amanda miatt pedig már az egész szoba bűzlik.

– Ha ezt apa megtudja – mordulok rá, ő pedig úgy néz vissza rám, mintha megőrültem volna. Forgatja a szemeit, még a homlokára is mutogat a mutatóujjával. Teljesen hülye. Remélem, hogy apa jól megruházza a Sanyit, Sanyi pedig visszajön, és nagyon megveri Amandát.

Szutykos kis szajha.

Ezután elfogy a dobozából a cigi, le kéne menni, és venni a kisboltban, de Amanda már nagyon nehezen mozog, ezért inkább abbahagyja a füstölést. Ehelyett előveszi a pink színű körömlakkját – amit tőlem csórt el, de már nem veszekedek miatta, mert én meg elloptam tőle egy ezüst csatos övet – és elkezdi kifesteni a lerágott, sárga körmeit. Mikinek és Rómeónak suliba kellett ma menniük, de már vége lehet a napjuknak, vagy ellógtak az utolsó óráról, mert látom, ahogy az utca végén egy macskát kínoznak.

Rómeó tegnapelőtt azt mondta rám, hogy gyagyás, de erre olyan hangosan kezdtem kiabálni, hogy a szomszéd átkopogott, hogy nem tud aludni. Erre az ikrek is rákezdték, és hárman olyan hangosak voltunk, hogy mindenkit felébreszthettünk.

Amanda nem kiabált, csak elszívott egy cigit a lépcsőházban.

Mert ha apánk itthon van, akkor ugye nem mer ilyet csinálni. Ezért sajnálom, hogy elment. Rám nem hallgatnak a taknyosok, anyámra pedig még annyira sem. Az összes neveletlen és utálatos. A Miki sem piszkálna minden kóbor macskát hétköznap. Csak hétvégenként. Esetleg vasárnap.

Éhes vagyok, de az anyám még nem ért haza a piacról, és tudom, hogy hiába nézném meg, mi van a konyhaszekrényben, nem találnék semmi ehetőt. Azt a joghurtot, amit Amanda tegnap félbehagyott, már úgyis megtalálhatta valaki. Semmi kedvem sincs olyasmit enni, ami nem finom.

Amanda nagy nehezen álló helyzetbe tolja magát, majd ellépeget a WC irányában.

Két srác megy el a ház előtt, mire utána kiáltom, hogy látom, jön a Sanyi. Amikor riadtan visszafordul, és elindul az ablak felé, ahol ülök – úgy tűnik, hisz nekem –, mire azt mondom neki, hogy csak összekevertem valakivel. Ezek a fiúk nem olyan csúnyák, mint a Sanyi.

A húgom megpróbál megütni, de annyira lassú, hogy röhögve kihátrálok a keze elől, és berohanok előtte a mosdóba. Erre ő dörömbölni kezd az ajtón, és azt kiabálja, hogy egy szemét ribanc vagyok. Csak azért engedek néhány perc után, mert nem akarom kihagyni a jelenetet, amikor apa a házunk felé ráncigálja Sanyit.

De ő nem tűnik fel, csak anya meg az a csámpás vénasszony, aki a szomszédban lakik. Nagy szatyrokat cipelnek mind a ketten – egy ezer évbe fog telni, mire felvonszolják magukat a lépcsőn. Én addig éhen is halok.

Más már nemigen történik, amig felérnek. Hallom a csoszogó lábukat a folyosón, és merem remélni, hogy nem állnak meg pletykálni odakint az ajtó előtt.

Szerencsémre nem teszik.

Mind a ketten belépnek a szobába, és amint anya leteszi a kezéből a szatyrokat, én már ott is vagyok, és kiszabadítok magamnak egy kiflit. Ő erre óbégatni kezd, de nem törődök vele. Visszaülök az ablakba. Ők ezalatt tovább szövegelnek valamiről. Az első pár mohó harapás után félbeszakítom az öregasszonyt.

– Miki és Rómeó nem voltak iskolában, és megkötöztek egy macskát – kiabálom túl őket – Amanda pedig egész délelőtt cigizett.

Anyám elkezd azon hőbörögni, hogy én is csinálhatnék valamit, ahelyett, hogy mások után leskelődöm. Erre megsértődöm, és becsapom az ablakot, csak hogy zajt csapjak valamivel.

– Apa téged is el fog verni, amiért ezt hagytad, ha elmondom neki!

Erre anyám torkára forr a szó. Kinézek az ablakon, és harapok még egyet a kifliből.

Kicsit folytatom a fenyegetőzést, mert úgy látszik, hatásos.

– Mert én mindent el fogok neki mondani. Azt is, hogy milyen szemét volt velem Amanda. Helyre tesz majd titeket, ha végre hazajön. És akkor majd mindenki megkapja a magáét!

Döbbent csönd követi a szavaimat. Ők is tudhassák, igazam van.

– Azóta ilyen, hogy – hebegi anyám, majd megtorpan. Halkan folytatja, mintha azt akarná, hogy ne halljam, amit mond – Isten nyugosztalja!

Az az ájtatos vén boszorkány pedig némán keresztet vet.

Kapcsolat

  • 1088 Budapest Múzeum krt. 4/A, III. em. 323.
  • +36 1 411 6500 / 5113
  • iris@irodalomismeret.hu

Előfizetés

A folyóiratot előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága és a Könyvtárellátó Nonprofit Kft.
Példányonként megvásárolható az Írók Boltjában.
Megrendelhető a Magyar Irodalomtörténeti Társaság postacímén vagy e-mailben.

Egy szám ára: 500 Ft
Előfizetési díj egy évre: 2000 Ft
MIT-tagoknak: 1300 Ft

Search