Variációk szorongásra
I.
megint megbízhatatlan vagyok
úgy engedem el hogy közel húzom
túl sokáig volt minden stabil
a konstans külső feltételek pedig
nem adnak teret a szorongásnak
már lehetnék akár szomorú is
mégsem tudom eldönteni
hogy haladok vagy most is csak
kiszorítom magam a valóságból
II.
mindig csak félig beszélgetünk
szögletessé tesznek a szabályaid
én meg inkább beleroppannék végre
valamilyen létező veszteségbe
azt tudom csak elveszteni aki sose
volt itt, vajon az arcok tűnnek el
vagy másként körvonalazódnak
és én vagyok az már megint
aki kiszorul a saját fejéből
III.
most semmi nem tűnik igazinak
belelebegek a távolságba
nem tudom, hogy gyógyulás ez
vagy csak a hiány lett mélyebb
nem dübörög fülemben a veszély
néha a kontúrokat is elfelejtem
csak ha elképzelem, úgy tűntök
mindannyian valóságnak
hogy lehet így bárkit szeretni